7 dolog, amit mai fejemmel a 20-as éveimben tennék meg

Bár utólag bánkódni vagy azon tanakodni, hogy mi lett volna ha, felesleges, szokták mondani az okosok. Én erről azt gondolom, hogy attól függ, mert ha a bánkódás eredménye az, hogy én ezt a blogposztot írom most, akkor már mindjárt jobban megérte a dolog, mert emberek tanulni tudnak belőle.

Mivel imádok a külföldi életről beszélni és azt megélni is, ezért a kérdést kétfelé szedem. Egyrészt arról beszélek majd, hogy miket kezdenék már el akár a 20-as éveim elején csinálni külföldi élet szempontból, majd miket kezdenék korábban el önmegvalósítás/siker/karrier szempontból. A diskurzust az utóbbival fogom kezdeni :)

 

Önmegvalósítás/Karrier

 

1. Több szakmában is dolgozni, ami még érdekel

 Azt már huszonéveim első felében is éreztem, hogy én nem az az ember leszek aki egy dologgal szeretne foglalkozni az életében, viszont utólag úgy értékelem, hogy sokáig csak bennem volt ez a gondolat, de nem kezdtem azzal tényleg behatóan foglalkozni, hogy mi lenne az a több dolog vagy akár azokat bátrabban kipróbálni is. Azonban annyi mentségemre szóljon, hogy amik érdekeltek azok elsősorban olyan szakmák voltak, melyekhez tanulás is kell, ami megmagyarázza a hosszabb várakozást talán. 

Mégis én azt mondom neked, hogy ha van olyan munka, amit már huszonévesen érzed, hogy kipróbálnál, és nagy tanulás sem kell hozzá, akkor mindenképp javaslom, hogy tégy egy próbát, ha ezt megteheted, mert ha már 30-as éveid közepén vagy, akkor a priorítások változhatnak.

 

2. Több szakmát is tanulni, ami még érdekel

 Az előző bekezdésben utaltam arra, hogy sokféle -tanulást igénylő - foglalkozás gondolata járt a fejemben, amikkel igazából úgy értékelem kicsit későn kezdtem el a tettek mezejére lépni. Az első másik szakma - a közgazdászon kivül - az a csoportos fitnesz oktatói képesítés volt és ennek 26 és fél évesen kezdtem neki. És igen, nekikezdtem, de majdnem 28 voltam mire elmentem az OKJ-s vizsgára belőle és 30 voltam mire először ebben dolgoztam huzamosabb ideig. A pszichológia Bsc egy másik olyan terület volt, amin éveken át hezitáltam, hogy tanuljam, ne tanuljam és utólag úgy értékelem, hogy kellett volna, mert egyrészt ilyen témáról írok, másrészt akkor meg lett volna a lehetőség, hogy egyszerűbben és sokkal kisebb költség mellett ezt megtegyem. Nem azt mondom, hogy ez a hajó elment már, de akkor ennek jobban volt aktualitása, mint ebben a pillanatban például.

Mi a tanulság ebből, ha most huszonéves vagy? Ha van egy terület ami már akár egy éve érdekel téged és az egészbe mondjuk 3 évet kell beletenni, akkor lehet megéri azt kitanulni ahelyett, hogy még egy évet agyalsz rajta.

 

3. Profi fellépő show táncosnak kitanulni magam és járni vele a világot

 Ha már a tanulásról beszéltünk az előbb, ne feledkezzünk meg egy területről, ami 29 évesen kezdett el igazán érdekelni ez pedig a showtánc/rúdtánc volt.  Egy pár évig világot járó showtáncos akartam lenni.

Az teljesen rendben volt, hogy 29 évesen kezdtem el ezzel a dologgal foglalkozni, mert egyrészt előtte olyan szinten nem foglalkoztatott, másrészt pedig ennek a munkának vannak veszélyei, melyet késő huszonéveimben sokkal bölcsebben tudtam kezelni. Azonban, amire fekete pontot adnék itt úgymond, hogy amikor elkezdtem ezt a munkát, azon hezitáltam hónapokon át, hogy de jó lenne Dél-Amerikába és Egyiptomba elmenni show tánc fajtákat (úgymint hastánc, salsa vagy samba) megtanulni, hogy azt beépítsem a repeártoáromba a rúdtánc mellé, viszont ezek megintcsak gondolatok maradtak.

Az talán mentségemre szolgáljon, hogy nem éreztem akkor még, hogy készen állok arra, hogy távoli helyekre akár több hónapra is kimenjek, viszont akkor jobban bennem volt ennek az íze, mint momentán.

Bár utóbbi érzés még változhat.

 

4. Külföldön kezdeni a modellkedést

 A modellkedés már tizenéves koromban is vonzott nagyon, azonban azt nem éreztem egy jó időszaknak arra, hogy ebben a szakmában kipróbáljam magam már csak azért sem mert túlsúllyal is küzdöttem. 27 évesen a modelltéma viszont erőteljesen lángra kapott ismételten és akkor nagyon elszánt is voltam.

Elmentem magyar ügynökségekhez és dolgoztam együtt egy két fotóssal és tervezővel is divatbemutatókon. Azonban jó magyar ügynökség nem akart velem dolgozni, mely akadályozta azt, hogy munka szintjén is a modellszakma keresetem legyen egy ideig. Mondhatnánk azt, hogy én mindent megpróbáltam ebben a kérdésben, viszont az az igazság, hogy nem. Ugyanis úgy gondolom, hogy ezt a területet külföldön kellett volna továbbgondolni és nem Magyarországon, melynek egyebek mellett oka az is, hogy Magyarország véleményem szerint inkább kiszolgáló nemzetként van jelen a modellpiacon, ami azt jelenti, hogy olyan modellekkel fognak jó ügynökségek komolyan együttműködni, akik -már elnézést a szerencsétlen megfogalmazásként, de ez az igazság - szinte garantáltan eladhatóak a külföldi piacokon. Magyarán ebben a történetben inkább külföld diktál, mely alá is támasztja miért tettem bele ezt a pontot a mai posztomba.  

 

Külföldi élet

 

5. Bejárni a világot miközben hosztelekben lakom, hogy pénzt spóroljak

Az érzés és a tapasztalat, hogy minél több országba vagy szigetre elmenjek még mindig magára várat, holott már a harmincas éveimet taposom. Nem gondolom, hogy utazni bármikor késő lenne, viszont ezt minél pénzspórolósabban - más embereket is megismerve - megtenni leginkább hosztelekben lakva lehet eddigi tapasztalatom szerint. Hozzáteszem a couchsurfing valahol sosem hozott lázba, ezért arról nem tudok nyilatkozni. Hosztelben laktam és egész jó tapasztalatom volt vele, de emlékeimben még mindig ott vannak azok az álmatlan éjszakák is, amit valaki végighorkolt és emiatt ideges voltam, mert nem tudtam aludni. Arról nem is beszélve, hogy a tisztaságmániám virágkorát éli a huszonéveimhez képest. És igen, arra akarok most kilyukadni, hogy voltak olyan dolgok, amit huszonévesen meg sem éreztem, viszont már 33 évesen hatalmas ügyet csináltam belőle. Ebből kifolyólag én úgy érzem, hogy a hosztelkedés és a költségvetést erősen kímélő utazgatás szimplábban megy az ember huszonéveiben, bár nyilván ez hozzáállás kérdése is. Csak míg huszonévesen nem kell hozzáállást szabályozni a dolog érdekében, addig a harmincas években már ez sokkal inkább valószínű. 

De hozzáteszem én találkoztam olyan negyvenes éveiben lévő emberrel, aki évekig lakott hosztelben és imádta. Konkrétan a párom volt az illető egy évig. :)

 

 

6. Külföldre menni és ott dolgozni, tanulni huzamosabb ideig

Ez a pont kicsit kapcsolódik az előzőhöz, mert ugye arról szól, hogy utazgatsz, bejárod a világot, de mindezt pénzt spórolva teszed. Nyilván az egyik bevált útja a pénz spórolásnak, hogy utazásaid közben pénzt is tudsz keresni, különösen ha tanulmányok céljából mész ki külföldre, aminek mindenképp lesz költségvonzata akkor is, ha nem kell tandíjat fizetni. Én úgy gondolom, hogy ha kifejezetten tanulás céljából mész ki egy országba és nem teremtettél vagy nagy valószínűséggel fogsz teremteni olyan egzisztenciát a harmincas éveidre, ami lokációfüggetlen, akkor érdemes a külföldi tanulás és közben munkavégzés tapasztalatát már huszonéveidben megélni ha vannak már akkor ilyen aspirációid.

Én ma már ezt a lépést csak akkor tenném meg, ha egy olyan online vállalkozásom lenne ami szinte biztosan pénzt hoz minden hónapban. 

 

 

7. Szerencsét próbálni Amerikában

Az utolsó pont nem véletlenül maradt utoljára, mert talán ez az a kérdés, ami legjobban foglalkoztat. Ami nem más, hogy nem volt-e túl késő mire úgy döntöttem, hogy meglátogatom Amerikát. A válaszom erre az, hogy ha ez csak egy látogatás lett volna vagy egy olyan letelepedéssel való próbálkozás, ami kevesebb önfeláldozással jár, akkor úgy gondolom, nem volt túl késő. Viszont a helyzet az, hogy a zöld kártyára való várakozás miatt már három éve igen röghöz kötötten élek, mely károkat okozott. A károk pedig sokkal erőteljesebben érzékelhetőek az idő múlásával és sokszor merül fel a gondolat bennem, ha csak két évvel lennék fiatalabb már az rengeteget jelentene, mert egy éve érzem nagyon erőteljesen, hogy az idő sajnos megy és nagyon nagyon nem mindegy, hogyan töltöd el. Számomra a röghöz kötöttség és a szabadság hiánya olyan problémák, melyek nehezen engedik, hogy minőségben és fontos megtapasztalásokkal töltsem el az időt. Utóbbinak az igénye egyre erőteljesebb, ahogy megy az idő. Éppen ezért ha tudod, hogy Amerikában szeretnéd kipróbálni magad már huszonévesen, akkor kezd el ennek a lehetőségét minél előbb megteremteni, mert rugalmasságra nem kicsit lesz szükség, hacsak nem alakulnak nagyon szerencsésen a dolgaid. A rugalmasság meg mint tudjuk húsz évesen egyszerűbben megy :)

 

Feltétlenül kor kérdése lenne ez az egész?

Mielőtt bárki megijedne vagy felhárodna, hogy miért gondolom úgy, hogy a rugalmasság kor kérdése csak, annak a személynek azt mondanám, hogy nem gondolom, hogy a rugalmasság pusztán kor kérdése lenne. Tapasztalatom szerint a rugalmasságot befolyásolja a kor, de véleményem szerint az merőben személyiség és hozzáállás függvénye is.

Szakemberek szintén említik a személyiséget mint a rugalmasság fő alkotóelemét, viszont azt is kihangsúlyozzák, hogy a személyiségnek van egy gerince -ami nehezen változik -és vannak változó elemei is. Ebből kiindúlva a rugalmasság és minden amiről a cikkemben beszéltem fenntartható később is és nincs feltétlenül kőbe vésve, hogy a fenti pontokat huszonévesen kell megtenni.

Kovács Tünde, HR területen tevékenykedő vezető továbbképző, a személyiség rugalmasságával foglalkozó blogbejegyzésében arról számol be, hogy a nyitottság, a megújulásra való képesség és az empátia szintén rendkívül fontos alkotóelemek, melyek erősen hozzáállással kapcsolatos értékek, mintsem feltétlenül kortól függő tulajdonságok.

 

Te hogyan látod a rugalmasság kérdését? Rugalmasabb voltál huszonévesen bizonyos kérdésekben? Voltak olyan dolgok, amiket jó, hogy huszonévesen tettél meg? Voltak olyan lépések, amiket jó lett volna, ha korábban teszel meg? Végül pedig voltak olyan tapasztalatok, amiket kifejezetten jó, hogy később éltél meg, mert huszonévesen korai lett volna? Kérlek ne habozz, oszd meg gondolataid kommentben!