A konfliktus rendezésének 7 hatékony eszköze című cikkemben már beszéltem az empátia jelentőségéről, de most szeretnék rá jobban kitérni és kifejteni miért és hogyan tud az empátia kiváltani szimpátiát. Nyilván nem arról beszélek, hogy másoknak feleljünk meg minden áron, viszont ha képesek vagyunk szimpátiát kiváltani, akkor az mindenképp út lehet a jobb emberi kapcsolatokhoz. Ma az empátia emberi kapcsolatokban és szimpátiában betöltött szerepéről beszélek majd.

Bár pszichológusi végzettségem nincs, de hogy lássátok, azt, hogy nem csak a levegőbe beszélek a mai cikkemhez a saját tapasztalaton túlmenően tudományos állásfoglalásokat is felhasználok majd.

Az empátia fogalma

Az empátiát Buda Béla, magyar pszichiáter a beleélés lélektanaként definiálta és erről írt is egy könyvet. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy másik ember érzéseit átélni és ezáltal megértést is tanúsítani felé. Buda Béla azt is kihangsúlyozza az „Empátia - A beleélés lélektana” című könyvében, hogy az empátia nem feltétlenül egy veleszületett készség, hanem inkább tanulás és gyakorlás eredménye.

Fotó: Gerd Altmann, Pixabay

Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert innen is látható, hogy az ember inkább érdekelt a saját érzéseinek és gondolatainak átélésében, míg az kevésbé természetes, hogy egy másik ember érzésvilágát és érdekeit előtérbe helyezze. Ez talán megmagyarázza a „mosom kezeim” attitűdöt is, amivel oly sokszor találkoztam amikor valaki azért nem akart például a véleményével kiállni egy másik ember mellett, mert úgymond féltette a seggét. 

Az empátia hiányával találkozunk véleményem szerint akkor is, amikor egy konfliktus folyamán a két fél csak a saját igazát próbálja erőltetni a másikra és a „Ki a hangosabb” verseny résztvevőiről inkább beszélhetünk, mint konfliktust rendezni próbáló egyénekről. Ilyenkor tud jól jönni a beleélés készsége, mely az idő folyamán, ha az ember akarja elsajátítható. Tapasztalatom alapján önkontroll megerősítése szükségeltetik alapvetően!

A szimpátiához vezető út

A szimpátia hatalma című posztomban arról beszélek, hogy milyen jellemvonások tesznek valakit általában szimpatikussá és egyáltalán mi fán terem a szimpátia. Ebben a cikkben egyebek mellett megemlítem azt is, hogy az altruizmus egy olyan tulajdonság mely ki tud váltani az emberekben szimpátiát.

Az altruizmus azt foglalja magában, hogy önzetlenül képesek vagyunk egy másik ember igényeit - ha persze szükségeltetik - a saját magunk elé helyezni. Nem arról beszélek természetesen, hogy rendszerszerűen más akarát helyezzük előtérbe, hanem egyszerűen arra gondolok, hogy csomószor úgy tudsz valakin segíteni, hogy egy percre elfeledkezel arról, hogy én,én,én és valami jót cselekszel másnak.

Gondolok itt arra, hogy például helyettesíteni kell valakit a munkahelyen. Attól mert ezt párszor megteszed a te életed nem lesz rosszabb, viszont valaki helyzetén lehetséges, hogy nagymértékben lendítesz, mert mondjuk akkor van a gyermekének egy szereplése a suliban, neked meg épp semmi programod sincs. E példa inkább az empátiáról szól, viszont az altruizmus talán abban az esetben jöhet szóba ha a helyettesítést egy általad fontosnak program feláldozása mellett oldod meg.

A mindsetpszichológia című blog három olyan tulajdonságról számol be, mely jó emberré tesz minket és ezáltal szimpátiát válthatunk ki, ezek pedig:

1. Emberség: ítélkezés nélkül egyenlőnek kezelünk mindenkit
2. Kölcsönösség: a kapcsolat minősége miatt vagyunk valakivel, nem pedig érdekből
3. Emberiségbe vetett hit: meglátjuk a pozitív vonásokat mindenkiben, akkor is ha nehéz

A cikk kiemelte az empátia és a kedvesség jelentőségét is

Az empátia és a szimpátia találkozása

Előző bekezdésben már kitértem arra, hogy az empátia is egy olyan jellemvonás mely jó emberré, ezáltal szimpatikussá tehet valakit, de még térjünk egy kicsit vissza az altruizmusra, hiszen az egy lényeges -valakit szimpatikussá tevő - tulajdonságként már ki volt emelve korábban.

Bár az altruizmus alapvetően azt feltételezi, hogy akár a saját károdra is valaki máson segítesz, azonban az empátia ennyire messze nem megy, ha a fogalmából indulunk ki. Altruizmus feltételez nyilván empátiát, de az empátia nem feltétlenül jelenti hogy a saját károdra teszel valakiért valamit, viszont jelentheti. Az empátia-altruizmus modell szerint a szenvedő alany iránt kiváltott aggodalom érzése -melyet az empátia tesz lehetővé - váltja ki a segítő hozzáállást egy másik egyénből félretéve a másik egyén azon pillanatban fenálló érdekeit. Ez a tulajdonság már emlékeztet minket az altruizmusra, mely egy szimpátiát kiváltó tulajdonság általában.

Eddig elsősorban szakemberek (karakterekkel foglalkozó regényírók és pszichológusok) álláspontját osztottam meg veletek, viszont most megfogalmazom azt, hogy én -magántanárként és magánemberként - mit gondolok. Véleményem szerint nem feltétlenül kell az altruizmus erős jelenléte ahhoz hogy én például erős szimpátiát érezzek valaki iránt aki empátiát tanúsít irányomba.

Számomra simán azért is lehet nagyon szimpatikus egy magas szintű empátiával bíró személy, mert amikor elmesélek neki valamit érzem, hogy mindent elkövet azért, hogy megértsen vagy jobb esetben meg is érti pontosan az álláspontomat.  Ebben az esetben például nem biztos, hogy altruizmussal jár az empátia az adott egyén részéről, de mégis szimpatikus volt, mert az emberek számára a megértettség növelheti a valahová tartozást, mely egy rendkívül fontos igény. Ezt csak azért gondoltam kihangsúlyozni, mert nekem ez a véleményem, viszont ezzel az állásponttal nem nagyon találkoztam más cikkekben.

Belőled is különös szimpátiát vált ki az empátia? Amennyiben igen, számodra is azért, mert olyankor azt érzed, hogy valaki igazán megért? Volt már olyan tapasztalatod, hogy valaki pontosan tudta, hogy mit érzel? Ha van kedved, oszd meg kommentben!