Ebben a posztban szeretnék nektek beszámolni a Kanári szigeteken megélt kalandjaimról, mely magában foglalja azt is, hogy egy évet ott -konkrétan Gran Canarián - is éltem.

Kezdődjön hát a móka akkor!

Hogyan jutottam ki?

Kijutásom körülményeit -akárcsak a legtöbb élethelyzetem esetében - érdekesnek nevezném mindenképp, hiszen Spanyolországba költözésem oka 2016-ban az volt, hogy végül nem szántam rá magam arra az amerikai útra, melyre a repülőjegyet egyébként már megvettem. Mivel akkor voltam 30 éves, amely a korhatára volt annak, hogy egy számomra bakancslistás - hotel animátori - munkára a hotelanimation.hu-n jelentkezhettem, ezért ezt meg is tettem és kaptam is egy hotel animátori állást a Gran Canarián, amely tulajdonképpen az egyik fő szigete a Kanári-szigeteknek Tenerifén kivül. Hozzátenném, hogy egyébként nem feltétlenül 30 év ennek a munkának a korhatára, azonban a hotelanimation.hu preferálta a 30 éves a korhatárt elsősorban - feltételezem én - a megrendelői miatt.

Tehát miután megkaptam az állást fel is ültem a repülőre és 5 órával később meg is érkeztem a szigetre.

Életem első hotel animátori munkája

Mikor a kisbusz letett a hotel előtt Playa del Inglésen -mely Gran Canaria egyik legpopulárisabb nyaralóközpontja - akkor megmondom őszintén megszeppentem, mert valamiért arra számítottam, hogy talán valaki várni fog rám ott. Ehhez képest az animátori csapat vezetője aznap nem is volt ott, és a másik csapat animátor leánya mutatta meg végül a szállást és mutatott be 1-2 csapattagnak. Az első pillanatok hazudnék ha azt mondanám, hogy nyugtatóak voltak. Az első este csak úgymond résztvevője voltam a gyermekek részére tartott esti minidiszkónak, viszont következő nap már ha jól emlékszem én tartottam stretching órát a vendégeknek, melyet egyébként rettentően élveztem. A hotelbe rendszeresen látogatott két magyar srác, akik búvárkodással kapcsolatos eseményeket adtak el a vendégeknek és nagyon közvetlenek is voltak. Az egyikük mikor látta mennyire élveztem a reggeli stretching órák tartását meg is említette, hogy ezzel kéne a szigeten egyedül foglalkoznom. Abban a pillanatban libabőrös is lettem :)

Eddig volt a jó része a munkának, most meg jöjjön a kellemetlen része, ami kb. minden más volt. A minden más az pedig a főnökkel volt kapcsolatos, mert sajnos egy számomra nagyon nem jó főnököt kaptam. Nem azt mondom, hogy senki nem tudna azzal a lánnyal együttdolgozni, akivel nekem kellett, de nekem sajnos sehogy sem ment, mert egy olyan személyisége volt, amivel az én személyiségem nem tudott összepasszolni semmilyen körülmények között. Egyrészt nem fogok hazudni én is egy érzékenyebb típus vagyok, aki nem szereti lenyelni az igazságtalan helyzeteket és erre tudok impulzívan reagálni, a másik pedig, hogy a leányzónak is egy -szerintem -szükségtelenül stresszes, követelőző és lecseszős stílusa volt ahhoz képest, hogy betanítást szinte egyáltalán nem kaptam a munkával kapcsolatosan. Ennek eredményeként nagyon nem jöttünk ki, el kellett jönnöm és mai napig úgy gondolom, hogy ennek így kellett lennie. Ami viszont a nehéz része volt a történetnek, hogy 10 nap után ott voltam munka és lakás nélkül. Az egyedüli -egyébként nagyon hasznos - dolog, amit magaménak tudhattam az a kilépési dokumentum volt, mely tartalmazott egy címet, amely végül hozzásegített a NIE szám megkapásához, mely a hosszú távú élethez Spanyolországban elengedhetetlen.

Hogyan álltam fel az első kudarc után?

Mikor 10 nap után azon kaptam magam, hogy ott voltam munka nélkül, az érzés ami elfogott - talán meglepő módon - inkább volt megkönnyebbülés, mint kétségbeesés. Ugyanis érthető okokból azt éreztem, hogy nekem a Kalandom a Kanárin most kezdődik el. Miután a hotelt otthagytam három napig még Playa Del Inglésen szálltam meg egy apartmanházban, aminek volt egy kis medencéje is. Végül mivel elkezdett fogyni a pénzem, ezért egy olcsóbb szálláslehetőséget kellett néznem, s végül a választásom egy hosztelre esett Puerto De Mogan területén. Playa del Inglésről egy röpke két órás buszút vezetett Puerto De Mogan-ba, mely köszönhető volt annak, hogy egy lassú járatra ültem fel. De az utazás minden percét élveztem. Mikor 40 percre voltam Puerto De Mogantól, akkor hirtelen a buszból gyönyörű óceánpartokra lettem figyelmes. Az érzés, hogy ilyen gyönyörű helyen leszek, amit még eddig sosem láttam, felbecsülhetetlen volt. A 10 napos hotelmunka és a tény, hogy volt még két felszolgálós állás Playa del Inglésen, melyre végül nem vettek fel, már mind történelem volt és tán el is feledkeztem róluk. Éreztem, hogy ezen a ponton valami jó dolognak kell történnie. 

VOLVER

Közel két órás út után a busz letett Puerto De Moganban, melynek a látványa felülmúlhatatlan volt, akárcsak az alábbi képen.

 Fotó: FrodeCJ, Pixabay

A hosztelt nem volt egyszerű megtalálni, mert nem a parton volt, hanem fel kellett menni lépcsőkön, de végül sikerült azt meglelni és a cókmókom felcipelésében is kaptam támogatást. A hosztel belseje teljesen tükrözte Puerto De Mogan feelingjét. Egyszerre volt a hely hippis, de mégis rendezett és szép. Az ott dolgozók fiatal önkéntesek voltak, akik pár hétre jöttek a hosztelbe heti 3 műszakban dolgozni, hogy úgy tölthessenek el időt egy óceánparti környezetben, hogy ne kelljen a lakhatásért fizetni. 

Namost hiába volt a hosztelben egy éjszaka 17 euró, a sokszor 17 euró így is összeadódik, ezért egy két éjszaka után elkezdtem körülnézni Puerto De Moganban és a közeli partokon is, hogy van-e esetleg valami hotelmunka. 

Sajnos hotelmunkát nem találtam, viszont az egyik hosztelben dolgozó önkéntes sráccal volt egy diskurzusunk arról, hogy én végeztem anno Magyarországon svédmasszőr tanfolyamot, mely végülis megadja a lehetőséget ahhoz, hogy megpróbáljak tengerparti masszázssal egy kis cash-t összegyűjteni. Az ötlet eléggé izgalomba hozott ahhoz, hogy másnap már ott maszíroztam is a parton és sikerült is kb. 40 eurót összehozni, ami akárhogy is nézzük több mint két éjszaka ára. Egy hetes maszírozgatás után azon kaptam magam, hogy a pénz amit ebből a témából össze tudok hozni félre is tehető lenne, ha a hosztelben elvállalnék három műszaknyi önkéntes munkát, ezért hát így tettem és egyik pillanatról a másikra már önkéntes voltam abban a hosztelben, ahol pár órája még csak vendég. 

Az önkéntes hosztelmunkát május legvégén kezdtem és szeptember első felében jöttem el végleg a Volver hosztelből. Megannyi emlék és nehézség is kísérte ezt a munkát, amelyről ha gondoljátok egy másik blogposztban beszámolok. Kommentben írjatok, ha szeretnétek bővebben hallani a hosztelmunkás tapasztalataimról.

Annyit azért mindenképp megemlítek, hogy ezt a témát melegen hagyjam, hogy egy sráccal összejöttem innen, akivel egy évig együtt is voltunk, ami a szép oldala volt mindenképp a hoszteles történetnek. Továbbá még amit kiemelnék, hogy ez a munka akármennyire is alapvetően jófejek emberekkel volt tele, de mégis azzal jár együtt, hogy 24 órában együtt élsz a munkatársaiddal és ez valakinek való, valakinek meg nem. De egy jó tapasztalat volt mindenképp! 

Ami még egy szintén felbecsülhetetlenül jó oldala volt a hosztelnek, hogy egy ott önkénteskedő lány bemutatott engem egy környékbeli ingatlanokat kiadó német férfinak, aki személyi asszisztenst keresett. Végül együtt tudtunk dolgozni az illetővel pénzügyi aszisztensi munkakörben, mely egy pár száz eurót hozott is a konyhára.

Átmeneti időszak

A Volver Hosztelben töltött idő után hála istennek a pénzügyi aszisztensi munkám megmaradt, viszont hely megintcsak nem volt, ahol aludni tudtam volna, ezért végül egy másik hosztelben kaptam önkéntes munkát. Ez a másik hosztel sok tényező tekintetében az ellentéte volt a tengerpartinak. Nem voltak partik a hosztelben, sem péntek esti bulik vagy közös kiruccanások, viszont csend és nyugalom volt, amit nagyon szerettem. Egy ideig minden jól ment, viszont itt is kijöttek a sok emberrel való együttlakás nehézségei különösen úgy, hogy párom is volt. Mivel megkaptam életem legjobb állását egy két hónappal később, ezért ezt a hosztelt is otthagytam és egy újfajta élet kezdődött, mely talán ijesztőnek fog tűnni, de imádtam szinte minden percét. 

Erről viszont -csak, hogy az élvezeteket fokozzam - a következő blogposztomban fogok beszélni, úgyhogy kövesd a masokkozott.blog.hu-t, ha szeretnél a folytatásról értesülni.