A mai posztomban arról beszélek, hogy én hogyan tudtam az életemet egy olyan munkahelyen ideig óráig jobbá tenni, ahova maga a pokol volt bejárni. Nem vagyok pszichológus, viszont számos személyes tapasztalattal rendelkezem a témában, amit szeretnék veletek megosztani, mert tudom, hogyha én olvastam volna valakinek a beszámolóját, aki hasonló helyzetben volt, mint én anno, akkor azzal egy egész új világ nyílt volna meg számomra.

Több országban és azon belül is több munkahelyen dolgoztam már, azonban egy-két kivételtől eltekintve egy jelenséggel szinte mindig találkoztam, ami a következő:

LESZNEK OLYAN KOLLÉGÁK, AKIK TUDNAK SEGGFEJEK IS LENNI!

A tudnak seggfejek is lenni alatt nem azt értem, hogy ők rossz emberek lennének, hanem azt, hogy hangulatuktól függően például tud kellemetlen fellépésük lenni,  aminek a célja legtöbb esetben a feszültség levezetése valakin. Mivel én egy olyan személy vagyok, - és feltételezem ezzel nem vagyok egyedül - aki érzékenyen reagál a környezetében lévő impulzusokra és az iGAZszágtalan helyzetekre pedig meg impulzívan is, ezért számomra ultra nehéz létezni egy olyan munkakörnyezetben, ahol nehezen jövök ki bizonyos munkatársakkal. A nehézség akkor is fennáll, ha mondjuk jó pár kollégával jó a viszony, de ott van az az 1-2, akikkel kín egy légtérben lenni.

Mi lehet a kollégákkal való nehézségek problémaforrása egy érzékenyebb ember számára?

Mint korábban írtam én egy átlaghoz képest lelkisebb személy vagyok meglátásom szerint és számomra a legnehezebb munkahelyek azok voltak, ahol a környezetben olyan emberek voltak, akik nagyon más természetűek, mint én. A más alatt azt értem, hogy nem csináltak a legkevésbé sem ügyet abból, hogy más kollégák mit gondolnak róluk, csak végezték a munkájukat és nem volt lelkizés. Volt olyan köztük, aki mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül átgázolt a másik emberen. Azok a munkatársak, akik meg esetleg érzékenyebbek voltak ők pedig a túl kedves és megértő kollégán vezették le a stresszt. És igen ez a személy én voltam/vagyok sokszor,mely abból is adódik, hogy számomra az fontos-talán túl fontos is-, hogy milyen a környezetemmel a viszony. Továbbá valamiért azt a nevelést kaptam, hogy fontos kijönni a többiekkel, viszont az nem lett kiemelve, hogy néha be kell mutatni bizonyos embereknek, hogy a helyzet javuljon. 

És akkor itt rá is térnék arra, hogy mi az a két dolog, ami számomra működött olyan munkahelyeken, ahol olyan kollégák voltak, akikkel szép szóval a javulás nem ment.

Egy leszel közülök vagy továbbállsz!

Fotó: Pixabay, Tumisu

Az egy leszel közülük azt ne úgy értsd, hogy megváltozol, mint személy, mert ezt a nagy áldozatot nem gondolom, hogy pusztán egy munkahelyért kellene megtenni. Azonban amint látod, hogy a dinamika egy adott munkahelyen hogyan néz ki, úgy - személytől függően - hetek vagy hónapok elteltével már el tudsz sajátítani egy olyan reakciót, amellyel a nehéz helyzeteket sokkal jobban tudod kezelni.

Egy példával élnék ismét, mert abból tanulhatunk! Nekem a legelső munkahelyemen a dinamika úgy nézett ki, hogy következetes vezetés, ahol mindenki tudta, hogy mi a dolga még csak csírájában sem volt. A helyen belül a közvetlen főnököm -pénzügyi kisvezető - kinevezése például az erősebb kutya csinálja alapon történt, hiszen tudom, hogy a hölgy a mérleget és eredménykimutatást még akkor sem ismerte volna meg, ha az arcul csapja. Talán ebből adódóan is volt a lányban egy bizonytalanság, melyre tekintettel szerette volna annak a látszatát még jobban fenntartani, hogy ő egy pénzügyi vezető a cégnél, aki alatt a beosztottak vannak és ő mondja meg, hogy merre van az arra. Valamilyen okból kifolyólag engem nem szeretett, talán azért sem -de ez csak egy elmélet persze- mert érezte, hogy én tanultam azokat a dolgokat, amit ő pénzügyi vezetőként még nem látott illetve az antipátia abból is adódhatott, hogy -mint mondtam volt - én is tudok vehemensen reagálni bizonyos helyzetekre, mert az érzelmeim elvisznek, viszont ahelyett hogy a főnök ezzel a tulajdonságommal megértőbb lett volna, -mert meggyőződésem, hogy tekintettel kell lenni a másik személyére hierarchiától függetlenül - amilyen helyzetben csak lehetett próbált ellehetetleníteni. Minden hibát, amit valaha ejtettem a pénzügyi területen való alkalmatlanságom egy plusz bizonyítékának fogta fel, melyet nem is félt megjegyezni akkor, amikor többen voltunk persze egy tárgyalóteremben, mert a face to face kontakt az nem volt pálya. Természetesen a pénzügyi csoportban dolgozó másik két leány meg adta alá a lovat, vélhetően azért is, mert ezáltal úgy gondolták, hogy ők legalább békén lesznek hagyva. Hozzáteszem azok az emberek akik nem a pénzügyi csoportban voltak a cégen belül, szintén nehezen tudtak ezzel a lánnyal egy légtérben élni, aki túl azon, hogy tudott kellemetlen stílusa lenni még hangosan zenét is hallgatott nem foglalkozva azzal, hogy ez lehet, hogy mást zavart. Mikor már fél éve ezen a helyen voltam és tudtam egy hónap múlva továbbállok észrevettem, hogy három útja van annak, hogy ez a hely elviselhető legyen, melyek a következők:

1. Olyanná válsz, mint ez a lány, ami nem volt opció

2. Úgy teszel, mintha behódolnál már az elején ennek a lánynak, amellyel egy jó kapcsolatba kerülsz vele, tehát békén hagy, viszont ehhez kemény nyelvcsapásokra lesz szükség, amely szintén idegen tőlem.

3. Egyszerűen tudomásul veszed, hogy maga a hely sem következetes egy csomó eljárást illetően, a vezetés és a munkafolyamat nem úgy működik, ahogy kellene, ezért ahelyett, hogy az alaptalan kritikát internalizálnád, inkább immunissá válsz arra, hogy mit gondolnak mások és beveszed a leszarom tablettát. Akár el is jöhetsz, vagy ha abban a helyzetben vagy, hogy a cégben kb. mindenki azt csinál, amit akar, mert rendezetlenség van, akkor te is elkezded azt csinálni amit akarsz. Én történetesen áttelepültem a titkárságra, amikor -valaki szabin volt abban a csoportban - és teljesen nekik dolgoztam. Úgy tettem mintha a pénzügyi vezető lány nem is létezne. Abban az esetben, ha ennél szabályozottabb a környezet és a munkakör tartalma is, ezt nem lehet megtenni és én ebben a helyzetben más munkahelyet néznék, mert ha nem a 2. opcióba tartozol akkor nagyon nehéz az együttműködés egy olyan főnökkel, mint ez a lány volt. Az egyik legnehezebb főnök volt ő számomra az elmúlt évtizedben. 

Az esetemen úgy látható az egy vagy közülük vagy továbbálsz történet, hogy amíg én nem álltam ténylegesen tovább, addig én is eggyé váltam közülük, mert bevettem a végén a leszarom tablettát, ami sok ott dolgozó és a munkájukban tényleg nagyon jó kolléga hozzáállása volt, mert nem lehetett máshogy ott lenni. Ez érzékeny emberként nem egyszerű, de az idő és a kiábrándultság ezt meghozta nálam is. Én egyébként azt is szeretném kiemelni, hogy ez persze nem egy ideális állapot és nekem nem kevés olyan munkahelyem is volt, amelyet az érzékeny és egyben lelkes önmagamként tudtam élvezni. Éppen ezért érdemes egy ilyen rendezetlen ámde számodra toxikus munkahelyről továbbálni hosszú távon mindenképp, mert ugye kinyírni nem érdemes azért magunkat.

Neked is volt hasonló tapasztalatod mint nekem? Te hogyan oldottad meg, ha megoldottad? Kommentben írd meg, hogy mi a tapasztalatod az ilyen helyzetekkel!